Oh, Jézusom..nem is tudom, hogy merem most ide tolni a képem. Nagyon rég nem írtam, sok blogot nyitottam azóta, és valljuk be, nem csak időm, de kedvem sem volt újra írni Peeta szemszögéből..aztán ma valahogy újra beugrott, milyen jó is volt ez...:) És írni kezdtem. és írtam és írtam, és csak írtam...addig ameddig csak tudtam, úgyhogy ez most elég hosszú rész lett, de remélem kárpótlásnak jó lesz:) Jó olvasást, hamarosan újabb rész^^
xoxo, Clove K.
---
Hajnalban kelünk, bár a viadal csak délután kezdődik. Portia berobotol a szobámba, széthúzza a függönyöket, és hangos szavakkal üdvözöl.
- Drágám! Te pici fiúcska! Itt a nagy nap, hogy bizonyíthass Katnissnek, hogy méltó vagy a szerelmére, és a Kapitóliumnak, és mindenki másnak, hogy nem egy nyámnyila kisfiú vagy, hanem olyan erős, és bátor férfi, mint amilyennek nekem mutattad magad.- Megforgatom a szemem, és nem szólok semmit, csak engedem, hogy a kezembe dobálja a táskája tartalmát, és amikor megtalálja azt, amit keresett rám adja.
- A külsőd majdnem kész, de indulnunk kell. A végső simításokat majd ott elvégzem. - Könnyek gyűlnek a szemébe, mire én úgy érzem itt,és most kötelességem lenne őt megölelnem, de csak makogni kezdek.
- Portia, én...nagyon köszönök mindent. - Elmosolyodik, és megteszi ő azt, amire én képtelen voltam. Teste melege átjárja az én jéghideg mellkasom, és felsóhajtok.
- Na jól van, kisfiú, elég lesz. Bátor, és erős vagy!- Felmegyünk a tetőre, és egy légpárnást pillantok meg az égen, aztán a következő pillanatban valami majdnem fejbe vág, pont a szemem elé esik le a kötél, amin fel kellene másznunk... de aztán hamar észreveszem, hogy nem kell itt sehova sem mászni, mert valami mágneses erőhöz hasonlítható dolog hozzátapaszt a kötélhez, és felemelkedünk. Egy fehér ruhás férfi jelenik meg, injekciós tűre hasonlító tárggyal a kezében.
- Mi ez?! - Fordulnék oda Portiához, de ő már leült, és türelmesen vár.
- Nyugalom kisfiú - Mondja tátogva Portia.
- Nos, Peeta ez egy nyomkövető, amivel a játékmesterek követni tudnak majd az Arénában. Ne mozogj! - Parancsol rám, mire összezavarodom, de a férfi megragadja a kezemet, és a következő pillanatban már arra leszek figyelmes, hogy a kezemben villog valami.
- Gyere Peeta, együnk. - Ma most szólít először a rendes nevemen..Nagyon megszerettem Portiát..Olyan kedves, és normális nő. Kár, hogy valószínűleg ő is örülni fog a halálomnak, mint bármelyik Kapitóliumi. Egy nagy asztalnyi kaja van a szobában, de nekem az idegességtől majd felfordul a gyomrom, és erre még a szobában lévő illatok is rátesznek egy lapáttal.
- Portia, én nem tudok enni. Mindjárt felfordul a gyomrom, ez most képtelenség lenne.. - Kérlelő szemekkel néz rám, mire megenyhülök.
- Peeta, muszáj enned! Lehet, hogy ez az utolsó lehetőséged teljesen jól lakni! - Megfogok egy müzlit, és elmajszolom, de úgy érzem nem sok fog megmaradni belőle. Az ablakok hirtelen elsötétülnek, mire még idegesebb leszek. Már közel járunk. Mindjárt megérkezünk..Hamarosan meg fogok halni! Próbálom a pozitív oldalát nézni, de képtelen vagyok, és azon kezdek agyalni van-e egyáltalán pozitív oldala.. Gépies hangok szólalnak meg, ami azt jelzi, hogy újra le kell ereszkednem a kötélen. Megtaláljuk az úgynevezett "indítószobát" amit mi a körzetben csak karámnak nevezünk.
- Mosakodj meg, és hamarosan találkozunk. - Szót fogadok, és elmegyek a mosdóba. A tükörképemtől szó szerint megijedek. Olyan fehér az arcom, mintha szellemet láttam volna, ami nincs is annyira messze a valóságtól. Anyám utolsó szavai csengenek a fülemben, majd elém tárul az emléke, mennyit veszekedtünk..Aztán mikor apa elhagyott minket...Nem! Ne gondolj a szeretteidre! Az a korszak lezárult! Az agyam teljes egésze küzd a régi emlékek ellen, amik úgy járják be az agyamat, mintha muszáj lenne. Adok egy pofont magamnak, és letusolok. Mire visszaérek Portia már vár a ruhával, ami mindenkinek egyforma lesz. Egyik stylist-nak sincs beleszólása, mi legyen rajtunk, viszont a kellékeket ők választhatják ki.
- Katnissnek is ilyen kabátja lesz. Ez jó, mert visszaveri a tested hőjét, így bent tartja a meleget éjszaka is. - Bólintok, majd folytatja. - Minden kényelmes? - Hallom a hangján, hogy nagyon aggódik, és amikor odanézek észreveszem, hogy már megint könnybe lábadt a szeme.
- Portia. - Nézek rá, de elakad minden szavam, mire ő csak megpuszilja a homlokom.
- Csak..próbálj meg..nyerni! Kérlek. - Kicsordul egy könnycsepp a szemén, mire bevillan. Nem, ő nem ellenem fog szurkolni..Ő mellettem. Az első, és valószínűleg egyetlen ember, aki- ha veszélybe kerülök- nekem fog drukkolni..és igen, úgy érzem sírni is fog a halálomkor.Majd ugyan az a gépies hang szólal meg, mint a repülőn és közli, hogy 15 másodpercünk van még a kezdésig.- Bízom benned. - Megölelem, és belépek a kijelölt helyre. Felülről egy fémlap emelkedik rám, és egyre feljebb kerülök, mire én rámosolygok Portiára. Lehet, hogy ez az utolsó pillanatom vele, így muszáj legalább ennyivel még kifejezni a hálám iránta. A szívem hangosan ver, azt sem tudom hol vagyok, mert a nap teljes egészével beletűz a szemembe. Amint látni vélek valamit, elámulok. A játékmesterek kitettek magukért, igazán csodálatos lett az Aréna. Aztán eszembe jut miért is vagyok itt..Nem azért, hogy a szép tájban gyönyörködjek! Túl kell jutnom a vérfürdőn,ahogy Haymitch is mondta. Haymitch,Effie..Katniss! A szememmel Katnisst keresem, majd észre sem veszem, de már megszólal a gong, mire gyors rohanásba kezdek. Valaki megpróbálta eltalálni a kezem egy késsel, de sikerült gyorsabban futnom, így csak súrolta a kezem. Megragadok egy zsákot, amiben reménykedem, hogy van víz, és elrohanok, de még egy utolsó pillantást vetek hátra, hátha meglátom Katnisst, de sehol sincs. Vége..Talán meghalt, és tegnap láttam utoljára. Szeretlek Katniss...üvölteném, de nincs erőm, és valószínűleg ha kiüvölteném, az nem lenne túl sikeres, és a Hivatásosak azonnal elkapnának, és megölnének. Futok még egy ideig, aztán mikor már úgy gondolom itt már nem találhatnak meg, megállok, és kifújom magam. Megnézem a csomagomat..: egy alvózsák, egy kis vekni, és egy tőr. De víz..sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése