Első fejezet: Hetedik rész - Az utolsó "élet teljes" nap

 Sziasztok!:) Tudom, rég hoztam új fejezetet, csak sok dolgom volt:S Viszont ma volt időm, és 3 óra alatt elkészült a 7. fejezet:D Remélem tetszeni fog:))

A liftben rajtam kívül senki nincs. Csak Én, és a gondolataim, amik lassan már felemésztenek. A fejemet a kezembe temetem, aztán kinyílik az ajtó. Kilépek, még gondolkodni sincs időm, valaki nekem ront. Homályosan látok, de aztán észreveszem, hogy Katniss az. Rávág a mellkasomra, Én pedig nem tartva magamat nekiesek az egyik vázának, ami rögtön rám esik, de már megint homályosan látok. Sírni támad kedvem, és azon gondolkozom, hogy lehettem ekkora idióta.. Katniss utál, esélyem sincs nyerni, és most már anyám is biztosan mihasznának talál. Az életem összeomlott, mióta az aratáson kihúzták a nevem. Bár nem mintha azelőtt jobb életem lett volna, de ennél minden jobb.. Mindenki engem néz, veszek egy kis erőt magamon és remegő hangon megkérdezem:
- Ezt most miért csináltad? – Mintha nem tudnám.. Azért mert utál, annál is jobban, mint eddig, és ebbe belegondolva összeszorul a szívem.
- Ehhez nem volt jogod! Nem volt jogod, hogy ilyeneket mondjál rólam! – Olyan hangosan kiabál, hogy még a fülem is beleremeg, és megint elgyengülök. Effie, Haymitch, Cinna, és Portia döbbenten bámul minket, aztán Effie remegni kezd, és megszólal.
- Mi folyik itt? – Majdnem sír, de folytatja. – Elestél Peeta? – Kérdőn néz rám, mire Én dühös leszek, és szegényre úgy mordulok rá, mintha az Ő hibája lenne. Pedig nem. Az enyém, és csakis az enyém.
- Katniss fellökött. – Effie, és Cinna segítenek felülni a padra,Haymitch pedig idegesen mordul rá Katnissre.
- Fellökted?! – A hangját felemeli, és elvörösödik a dühtől.
- A maga ötlete volt, ugye? Hogy hülyét csináljanak belőlem az egész ország előtt? – Kihúzok egy szilánkot a kezemből, és ránézek Katnissre.
- Ha engeded, hogy megszólaljak, az Én ötletem volt. – A következő pillanatban füllentek egyet, de nem tehetek mást, különben Katniss képes még Haymitchet is letámadni. – Haymitch csak segített kicsit kidolgozni. – Katniss még dühösebb lesz, és már megint kiabálni kezd.
- Na, persze milyen segítőkész! Legalább is veled. – Szavait nem hozzám, Haymitch-hez intézi, mire Ő csak annyit reagál:
- Te bolond vagy! Szerinted Peeta ártani akart neked?! Olyasvalamit kaptál tőle, amit egyedül soha nem tudtál volna elérni. – A szemeim tágra nyílnak, és nem csak a fájdalomtól, amit az üvegszilánkok kihúzogatása okoz. Meglepődöm Haymitch szavait hallva. Katnissnek van igaza, mégis engem véd.
- Gyengének tűntem miatta!- Hangját kicsit lejjebb veszi, amit mosollyal nyugtázok.
- Egy nagy fenét! Vonzóvá tett! Annyi romantika volt benned, mint egy darab kőben, amíg Peeta nem kürtölte világgá, hogy bejössz neki. És csak rólatok beszélnek majd. A Tizenkettedik körzet elátkozott szerelmeseiről. – A sokévnyi tapasztalat beszél belőle, tisztán látszik. Kezdek hinni neki, és jobb kedvem lesz. De Katniss kezdi elrontani.
- De mi nem vagyunk szerelmesek! – Erre idegesen felkapom a fejem, és csak annyit motyogok, halkan, hogy senki ne hallja, hogy „Beszélj a magad nevében.” Újra elönt a szomorúság, és megint sírni támad kedvem, de Haymitch tette kicsit ledöbbent.  Megfogja, és nekinyomja a falnak.
- Kit érdekel? Ez az egész csak egy nagy show. Csak az számít, hogy mit gondolnak rólad. Miután véget ért az interjúd, legfeljebb annyit tudtam volna mondani rólad, hogy elég helyes vagy, ami tegyük hozzá, már önmagában véve egy kisebbfajta csoda. Most viszont…. igazi szívtipró lett belőled. Mit gondolsz melyik Katniss Everdeen tud több támogatót szerezni?- Elgondolkodom… Ha az egész Viadal alatt el kell játszania, hogy imádjuk egymást, vajon menni fog neki? Én bármelyik pillanatban feláldoznám érte magam.. Meghalnék, csakhogy Ő haza juthasson. Nem érdekel más, csak Ő legyen boldog. Nekem annyi elég lenne, ha tudnám, Ő örök életéig biztonságban lesz a családjával. A szívemet elönti a forróság, mint legutóbb, csak most már nem pofozom meg magam. Már mosolyogva fogadom az érzést, mert nem tehetek ellene mást. Cinna feláll mellőlem, és odamegy Katnisshez. – Haymitchnek igaza van, Katniss.- Mosolyog, aztán Katniss átkarolja.
- Szólniuk kellett volna, hogy ne tűnjek tisztára hülyének.
- Nem, Katniss a reakciód tökéletes volt. Ha előre tudod, mi fog történni nem lett volna ilyen hiteles az egész. – mondja Portia. A boldog melengető pillanatok után, dühösen megszólalok.
- A fiúja miatt aggódik. – Kitépem az utolsó szilánk darabot a kezemből, és félrehajítom. Katniss is ideges lesz, az arca lángolni kezd. Még dühösen is gyönyörű, már megint mosolyogni kezdenék, aztán megrázom a fejem, és dühösebb leszek.
- Nincsen fiúm – Mondja.
- Na persze. De azt biztos, hogy kiszúrta volna, ha blöffölsz. Ráadásul te nem mondtad, hogy szeretsz engem. Akkor meg mit számít? – Dühös vagyok, mert tudom, sosem fogja azt mondani, hogy szeret. Én pedig ország-világ előtt elmondtam neki, és így reagált. De mit is vártam egy heves, csalódott szemű lánytól?! Katniss arca kicsit kisimul, és megszólal.
- Miután Peeta szerelmet vallott, úgy tűnt, én is hasonlóan érzek iránta? – Szavai nagyon fájnak. Már előre látom, ahogy Ő eljátssza, hogy szeret, Én pedig szánalmasan imádom. Nem tudom, mit tehetnék ez ellen, de egyelőre úgy tűnik semmit.
- Nekem igen. Nem mertél a kamerába nézni, lesütötted a szemed, és fülig vörösödtél. – Kétségeim vannak Portia szavai után. Ilyen jól tud reagálni nem várt helyzetekben, vagy esetleg, talán szeret egy kicsikét is?
- Ragyogó volt az alakításod drágaságom. Tolongani fognak a támogatók. – Haymitch szemében most már nem a düh, hanem a keserű elismerés fénye ég. Kajánul vigyorog, és bólogat fejével. Ezután nem várt dolog következik, Katniss bocsánatot kér.
- Bocs, hogy meglöktelek. – Nagyon megörülök ezeknek a szavaknak, nem is értem miért, de majdnem megint mosolyognék, amikor újra megrázom magam, és csak annyit mondok félvállról véve az egészet, hogy nem gond.
- Habár a szabályok tiltják az ilyesmit. – Folytatom mondandóm, kicsit feloldódva.
- Nagyon fáj a kezed? – Érdekli, hogy mi van velem.  Mondjuk ez várható, ha valakit megbántunk, érdeklődünk utána.
- Rendbe fog jönni. - Felrántom a vállam, mintha igazából nem is érdekelne. Aztán megjön a vacsora, de még vérzik a kezem, úgyhogy Portia elkísér az orvosi szobába. Útközben az utamba áll, összefonja a két kezét, és faggatni kezd.
- Mi volt ez az egész? – Kérdőn nézek rá, mintha nem is tudnám, miről beszél.
- Mi? – Portia néz rám, várva a választ.
- Tudod te azt nagyon jól. Honnan jött, ez az egész? Az interjún. Miért mondanád, hogy szereted Katnisst, ha nem lenne igaz?
- Miért kell nyaggatni? Tudod, hogy csak azért, hogy túléljük legalább pár napig. – Portia az egyetlen, aki mindig észreveszi, ha nem mondok igazat. Ezért nem is szeretek vele beszélgetni.
- Úgy is tudod, hogy nem hagylak békén addig, amíg egy rendes választ nem kapok.
- Jó. Rendben. – Lerogyok a földre, és elkezdek neki mesélni. Mindent. A kenyeres történettől kezdve, a Haymitch szobájában történő dolgokig, várom a lenéző tekintetét, azt, hogy kinevessen, de semmi ilyet nem tesz. Halkan végig hallgatja a történetem, sőt még le is kuporodik mellém idő közben, majd mikor végzem, nem mond semmit csak megölel, aztán felállunk, és mikor már az orvosi előtt állunk, még mondd valamit.
- Te szegény, kicsi fiúcska.. - Nem lekicsinylően beszél, inkább úgy, mint ahogy anyámnak kellett volna beszélnie velem. Szeretet teljesen. – Beleszerettél a lányba, de majd meglátod.. Lesz kiút! – Kacsint egyet, megölel, majd elmegy. Azt hiszem egészen megkedveltem Őt. Miután végeztek velem, újra a régi vagyok, és csatlakozom a többiekhez. Megnézzük az interjúk ismétlését, és Portia mellé ülök. Megölelem, majd átkarol, és így nézzük végig az egészet. Ezután mindenki elmegy aludni. Holnap lesz a „Nagy nap”, ezért semmit nem tudok aludni. Forgolódom, tiszta ideg vagyok, azt hiszem, mindjárt elhányom magam, amikor eszembe jut, hogy Portia azt mondta, ha ki akarjuk szellőztetni a fejünket mennyünk fel az emeletre. Elindulok, és felkeresem a tetőteret, kinyitom az ablakszerű ajtót, és felmászok. A kilátás gyönyörű. Portiának igaza volt. Innen látni az egész várost, sőt egész Panem-et. Gyönyörű az egész. Kicsit megnyugszom, és leülök törökülésben bámulni a tájat. Nem pörög az agyam. Teljesen kikapcsolok, és élvezem az utolsó „élet teljes” napomat. Behunyom a szemem, azt képzelem otthon vagyok, otthon sütögetek, és elképzelem, ahogy teljesen normálisan találkozom Katnissel. Bejön az üzletünkbe, vesz 2 kg kenyeret, zsemlét, meg egy kis sütit a húgának. Ezután elképzelem az egész életem vele, amikor hallom, hogy valaki jön fel. Nem zavartatom magam, fekszek tovább, és élvezem a friss szellőt, és álmodozom tovább. Majd kinyitom a szemem, mert az a valaki már feljött. Katniss az, rámosolygok.
- Ébren vagy? – Kérdezi, mire bólintok.
- Nem tudsz aludni?
- Nem. Csak forgolódom, és várom a csodát, de semmi. -  Félmosolyra húzódik a szám, majd lenézek a földre. –Nem akarom, hogy megváltoztassanak. - Kérdően néz, mire folytatom. – Olyan leszek, ami nem vagyok. Nem akarok csak egy bábfigura lenni a játékukban.
- Vagyis nem akarsz gyilkolni?
- Nem, vagyis majd muszáj lesz, de szeretném, ha megmutathatnám nekik, hogy nem birtokolhatnak. Ha már meg kell halnom legalább hű legyek magamhoz. Érted mire gondolok? – Bólint, majd újra megszólal. Lágy hangja szinte bejárja az egész testem.
- De Én nem gondolkodhatok így a családom miatt.. - Hangja keserűvé válik, amint a család szót kiejti.
- Tudom…- Ránézek, a szívem kalapálni kezd, és ideges leszek, ahányszor arra gondolok, hogy mi van, ha mi leszünk az utolsó túlélők. Kicsi rá ez esély, de ha még is.. Én nem tudnám Őt megölni. De vajon Ő.. megtudna engem? – Holnap találkozunk. - Ennyit tudok csak kinyögni, aztán vissza megyek a szobámba. bezárom az ajtót, és úgy ahogy vagyok, a mai kissé véres ruhámban lefekszem.