Sziasztok!:) A 3. fejezetre kaptam hideg-meleg véleményt, amit egyáltalán nem bánok, sőt köszönöm!:) Próbáltam most könyv hűbb lenni, remélem ez észrevehető lesz, és tetszeni fog, de ha nem akkor a negatívtat is kíváncsian várom!:) Ezen a részen még többet dolgoztam, remélem tetszeni fog:) Ja, és egy közérdekű közlemény!:D A hétvégére sok dolgom, és tanulnivalóm lesz, és hétfőn sok órám lesz,meg a tanulás sem maradhat el, úgyhogy az 5. fejezetet sajnos csak kedden fogom tudni hozni. Jó olvasást nektek:)
Nem aludtam jól. Szinte egész
éjjel forgolódtam, és mikor végre sikerült elaludnom, akkor is szörnyű rémálmok
kísértettek. Apám utolsó szavai egybe csengtek anyáéval, és amint ennek vége
lett, még rosszabb jött. Mindkettőjüket elkapták a békeőrök és meggyilkolták
Őket. Felkelek, és lezuhanyozom. A meleg
víztől egy pillanatig kiráz a hideg, de aztán megszokom. Amint kijövök a tus
alól megtörölközöm, felhúzom a ruhámat amit már előző este oda készítettek,
belenézek a tükörbe, és összekócolom a hajam, hogy kicsit vissza térjen az
eredeti állása, olyanba amilyenbe mindig is hordtam. Honvágyam van, hiányzik
anyám megszokott ordítozása, és az, hogy újra megölelhessem. Legszívesebben
visszapörgetném az időt, hogy anyámmal soha ne veszekedjek, és végig olyan jó kapcsolatunk
legyen, mint az utolsó pár percünkben. Miközben ezen gondolkozok Effie bejön
a szobába és így szól:
- De jó, hogy már fent vagy! Nyomás kifelé, Haymitch már vár téged, Katniss is kint van. – Nem néz rám, csak elhúzza a függönyt, aztán kimegy a szobából, és Én utána megyek. Az étkezőben Haymitch és Katniss várnak rám, ahogy Effie is mondta. Leülök az asztalhoz, és Haymitch már bele is kezd mondókájába.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra. – Komoly arca van, olyan amilyen még sosem volt. Eddig amikor láttuk, mindig be volt rúgva, és haja is kócos volt, most viszont mintha kicserélték volna. – A kiképzés. Először is, ha akarjátok, külön-külön készítelek fel benneteket. Döntsetek, lehetőleg most, ha kérhetem. – Kérdően nézek Katnissre, mert nekem tulajdonképpen teljesen mindegy az egész. És valószínűleg neki is, mert a következőt kérdezi:
- Miért kellene külön készülnünk? – Haymitch megforgatja a szemét, majd válaszol.
- Talán, mert lenne valami trükköd amit nem akarsz, hogy megtudjon. Na, akkor mi a döntés? – Katniss rámnéz, mire megszólalok.
- Nekem olyanok nincsenek. Azt pedig már tudom, hogy Katniss mihez ért, tehát felőlem mehet együtt. - Mondom, mire Haymitch ránéz Katnissre, és a végszóra vár.
- Együtt készítsen fel minket. – Katniss tekintete elszánt, míg az enyém, csak annyit sugároz, hogy félek.
- Rendben van, nos, akkor Peeta most te jössz. Mihez is értesz? – Kérdezi, mire Én lesütöm a szemem, és elgondolkodom.
- Valójában nem értek semmihez. Illetve, tudok kenyeret sütni, ha ez számít. – Katniss dühösen néz rám, majd egyre hangosabban kezd el beszélni.
- Ez nem igaz! Egyszer láttam, ahogy egy több kilós liszteszsákot felkap, és simán cipeli. –Szavait nem is inkább hozzám, hanem Haymitch-hez intézi. Begurulok, és Én is üvöltözni kezdek.
- Persze, mert az aréna majd tuti tele lesz lisztes zsákokkal! Ne légy nevetséges Katniss. Te is, és Én is tudom, hogy úgy sem lesz semmi esélyem. – De Katniss nem tágít, és rám nem figyelve beszél tovább Haymitchez.
- Birkózni is tud! – Most már végleg elegem lesz az egészből, és még hangosabban kezdek el beszélni.
- Persze, mert azzal is megyek valamire, igaz?! Láttad valaha, hogy a viadalon bárki is halálra birkózza az ellenfelét? – Meg sem várom a válaszát, idegesen válaszolok magamnak. – Nem! Soha nincs ilyen! És tudod mit mondott anyám, mikor elköszönt tőlem? Hogy ebben az évben nyerjen valaki a 12. körzetből! De szerinted rám gondolt?! Nem! Rád! – Amint ezt kimondom, megbánom, mert rám jön a sírógörcs. Nem lenne méltó sírnom, főleg, mert fiú vagyok, de amint ezt itt,és most kimondtam, úgy érzem rám szakad az ég. Még soha nem mondtam el ezt senkinek, csak magamban tudtam. Most pedig üvöltözve bújtam ki magamból.
- Biztos rád gondolt! – Mondja, de már nem érnek semmit a szavai.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. – Mondom, pedig még csak enni sem ettem még semmit. Beviharzok a szobámba, bevágom magam után az ajtót, és összegömbölyödve az ágyamon próbálom vissza szorítani a kifelé igyekvő könnyeket, és eszembe jutnak a percek, amikor apám az utolsó szavait intézte hozzám. Ideges leszek, amiért itt hagyott ebben a csúnya világban, és még csak meg sem próbált magával vinni. A következő –szerintem- másfél órára már nem emlékszem, valószínűleg elaludtam, de amint felkelek, látom ,hogy már reggel van, és az a másfél óra, mégsem annyi volt. Kikászálódom az ágyból, letusolok, aztán felöltözve kimegyek a szobából, már mindenki a nappaliban van, mert hamarosan indulnunk kell a Kiképzőközpontba. Semmi kedvem bájologni a többiekkel, a tegnap történtek után ezért csak gyorsan elhadarok egy „ Jó reggeltet” aztán leülök a kanapéra, és Effie elénk áll.
- Nagyszerű. Na, szóval most, hogy mind itt vagyunk indulhatunk? – Effie csillogó szemmel néz ránk, de Haymitch elveszi a kedvét, és közli vele,hogy csak mi megyünk. Beszállunk a liftbe, ami fénysebességgel száguld lefelé, de Katnissnek még így is van ideje hozzám szólni.
- Figyelj, Én…sajnálom a tegnapit. – Meglepődöm, de csak annyit válaszolok, hogy „ Mindegy, felejtsük el.” Kilépünk a liftből, és meglepődve látjuk, hogy már mindenki megérkezett. Körbe állunk, és egy nő, akinek mint később kiderült Atala a neve, magyarázni kezdi a szabályokat. Miután végez, mindenki szétszéled, és megkérdezem Katnisst mivel szeretni kezdeni.
- Mi lenne, ha kötélhurkolással kezdenénk? – kérdezi, mire bólintok. Oda megyünk az asztalhoz, és Katniss elkezd gyakorolni, de mivel nem nagyon megy neki, a kiképző mutat pár egyszerűbbet is,amiket már Én is kipróbálok. Ezután átmegyünk az álcázást gyakorló részre, aminek Én kifejezetten örülök, és gyorsan alkotni kezdek, mire Katniss elképedten néz, és nevetni kezdek.
- Én csinálom a tortákat. – Mondom, még mindig nagyokat nevetve. – Mármint, otthon, a pékségünkben. – Katniss röhögve válaszol.
- Nagyon kis cuki, de ugye tudod,hogy ezzel senkit nem tudsz megölni? – Elkomolyodva nézek rá, aztán válaszolok, kissé oldottabb hangulatban.
- Ne fölényeskedj! Nem tudhatod mi vár az arénában! Mi van, ha mondjuk egy hatalmas torta lesz? – Nevetni kezdünk, aztán tovább megyünk a következő állomásra. Mikor már mindent végig jártunk vissza megyünk a lakosztályunkba, és vacsora közben hosszú mesélésbe kezdünk,mert Effie és Haymitch mindent tudni szeretnének. Effie elmondja, hogy holnap is nagy nap vár ránk, mert megnéznek minket a játékmesterek, és a főjátékmester is jelen lesz. Meg kell mutatnunk amit tudunk, és pontot kapunk rá. Elköszönünk, aztán mindenki lefekszik aludni.
- De jó, hogy már fent vagy! Nyomás kifelé, Haymitch már vár téged, Katniss is kint van. – Nem néz rám, csak elhúzza a függönyt, aztán kimegy a szobából, és Én utána megyek. Az étkezőben Haymitch és Katniss várnak rám, ahogy Effie is mondta. Leülök az asztalhoz, és Haymitch már bele is kezd mondókájába.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra. – Komoly arca van, olyan amilyen még sosem volt. Eddig amikor láttuk, mindig be volt rúgva, és haja is kócos volt, most viszont mintha kicserélték volna. – A kiképzés. Először is, ha akarjátok, külön-külön készítelek fel benneteket. Döntsetek, lehetőleg most, ha kérhetem. – Kérdően nézek Katnissre, mert nekem tulajdonképpen teljesen mindegy az egész. És valószínűleg neki is, mert a következőt kérdezi:
- Miért kellene külön készülnünk? – Haymitch megforgatja a szemét, majd válaszol.
- Talán, mert lenne valami trükköd amit nem akarsz, hogy megtudjon. Na, akkor mi a döntés? – Katniss rámnéz, mire megszólalok.
- Nekem olyanok nincsenek. Azt pedig már tudom, hogy Katniss mihez ért, tehát felőlem mehet együtt. - Mondom, mire Haymitch ránéz Katnissre, és a végszóra vár.
- Együtt készítsen fel minket. – Katniss tekintete elszánt, míg az enyém, csak annyit sugároz, hogy félek.
- Rendben van, nos, akkor Peeta most te jössz. Mihez is értesz? – Kérdezi, mire Én lesütöm a szemem, és elgondolkodom.
- Valójában nem értek semmihez. Illetve, tudok kenyeret sütni, ha ez számít. – Katniss dühösen néz rám, majd egyre hangosabban kezd el beszélni.
- Ez nem igaz! Egyszer láttam, ahogy egy több kilós liszteszsákot felkap, és simán cipeli. –Szavait nem is inkább hozzám, hanem Haymitch-hez intézi. Begurulok, és Én is üvöltözni kezdek.
- Persze, mert az aréna majd tuti tele lesz lisztes zsákokkal! Ne légy nevetséges Katniss. Te is, és Én is tudom, hogy úgy sem lesz semmi esélyem. – De Katniss nem tágít, és rám nem figyelve beszél tovább Haymitchez.
- Birkózni is tud! – Most már végleg elegem lesz az egészből, és még hangosabban kezdek el beszélni.
- Persze, mert azzal is megyek valamire, igaz?! Láttad valaha, hogy a viadalon bárki is halálra birkózza az ellenfelét? – Meg sem várom a válaszát, idegesen válaszolok magamnak. – Nem! Soha nincs ilyen! És tudod mit mondott anyám, mikor elköszönt tőlem? Hogy ebben az évben nyerjen valaki a 12. körzetből! De szerinted rám gondolt?! Nem! Rád! – Amint ezt kimondom, megbánom, mert rám jön a sírógörcs. Nem lenne méltó sírnom, főleg, mert fiú vagyok, de amint ezt itt,és most kimondtam, úgy érzem rám szakad az ég. Még soha nem mondtam el ezt senkinek, csak magamban tudtam. Most pedig üvöltözve bújtam ki magamból.
- Biztos rád gondolt! – Mondja, de már nem érnek semmit a szavai.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. – Mondom, pedig még csak enni sem ettem még semmit. Beviharzok a szobámba, bevágom magam után az ajtót, és összegömbölyödve az ágyamon próbálom vissza szorítani a kifelé igyekvő könnyeket, és eszembe jutnak a percek, amikor apám az utolsó szavait intézte hozzám. Ideges leszek, amiért itt hagyott ebben a csúnya világban, és még csak meg sem próbált magával vinni. A következő –szerintem- másfél órára már nem emlékszem, valószínűleg elaludtam, de amint felkelek, látom ,hogy már reggel van, és az a másfél óra, mégsem annyi volt. Kikászálódom az ágyból, letusolok, aztán felöltözve kimegyek a szobából, már mindenki a nappaliban van, mert hamarosan indulnunk kell a Kiképzőközpontba. Semmi kedvem bájologni a többiekkel, a tegnap történtek után ezért csak gyorsan elhadarok egy „ Jó reggeltet” aztán leülök a kanapéra, és Effie elénk áll.
- Nagyszerű. Na, szóval most, hogy mind itt vagyunk indulhatunk? – Effie csillogó szemmel néz ránk, de Haymitch elveszi a kedvét, és közli vele,hogy csak mi megyünk. Beszállunk a liftbe, ami fénysebességgel száguld lefelé, de Katnissnek még így is van ideje hozzám szólni.
- Figyelj, Én…sajnálom a tegnapit. – Meglepődöm, de csak annyit válaszolok, hogy „ Mindegy, felejtsük el.” Kilépünk a liftből, és meglepődve látjuk, hogy már mindenki megérkezett. Körbe állunk, és egy nő, akinek mint később kiderült Atala a neve, magyarázni kezdi a szabályokat. Miután végez, mindenki szétszéled, és megkérdezem Katnisst mivel szeretni kezdeni.
- Mi lenne, ha kötélhurkolással kezdenénk? – kérdezi, mire bólintok. Oda megyünk az asztalhoz, és Katniss elkezd gyakorolni, de mivel nem nagyon megy neki, a kiképző mutat pár egyszerűbbet is,amiket már Én is kipróbálok. Ezután átmegyünk az álcázást gyakorló részre, aminek Én kifejezetten örülök, és gyorsan alkotni kezdek, mire Katniss elképedten néz, és nevetni kezdek.
- Én csinálom a tortákat. – Mondom, még mindig nagyokat nevetve. – Mármint, otthon, a pékségünkben. – Katniss röhögve válaszol.
- Nagyon kis cuki, de ugye tudod,hogy ezzel senkit nem tudsz megölni? – Elkomolyodva nézek rá, aztán válaszolok, kissé oldottabb hangulatban.
- Ne fölényeskedj! Nem tudhatod mi vár az arénában! Mi van, ha mondjuk egy hatalmas torta lesz? – Nevetni kezdünk, aztán tovább megyünk a következő állomásra. Mikor már mindent végig jártunk vissza megyünk a lakosztályunkba, és vacsora közben hosszú mesélésbe kezdünk,mert Effie és Haymitch mindent tudni szeretnének. Effie elmondja, hogy holnap is nagy nap vár ránk, mert megnéznek minket a játékmesterek, és a főjátékmester is jelen lesz. Meg kell mutatnunk amit tudunk, és pontot kapunk rá. Elköszönünk, aztán mindenki lefekszik aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése