Első fejezet: Hetedik rész - Az utolsó "élet teljes" nap

 Sziasztok!:) Tudom, rég hoztam új fejezetet, csak sok dolgom volt:S Viszont ma volt időm, és 3 óra alatt elkészült a 7. fejezet:D Remélem tetszeni fog:))

A liftben rajtam kívül senki nincs. Csak Én, és a gondolataim, amik lassan már felemésztenek. A fejemet a kezembe temetem, aztán kinyílik az ajtó. Kilépek, még gondolkodni sincs időm, valaki nekem ront. Homályosan látok, de aztán észreveszem, hogy Katniss az. Rávág a mellkasomra, Én pedig nem tartva magamat nekiesek az egyik vázának, ami rögtön rám esik, de már megint homályosan látok. Sírni támad kedvem, és azon gondolkozom, hogy lehettem ekkora idióta.. Katniss utál, esélyem sincs nyerni, és most már anyám is biztosan mihasznának talál. Az életem összeomlott, mióta az aratáson kihúzták a nevem. Bár nem mintha azelőtt jobb életem lett volna, de ennél minden jobb.. Mindenki engem néz, veszek egy kis erőt magamon és remegő hangon megkérdezem:
- Ezt most miért csináltad? – Mintha nem tudnám.. Azért mert utál, annál is jobban, mint eddig, és ebbe belegondolva összeszorul a szívem.
- Ehhez nem volt jogod! Nem volt jogod, hogy ilyeneket mondjál rólam! – Olyan hangosan kiabál, hogy még a fülem is beleremeg, és megint elgyengülök. Effie, Haymitch, Cinna, és Portia döbbenten bámul minket, aztán Effie remegni kezd, és megszólal.
- Mi folyik itt? – Majdnem sír, de folytatja. – Elestél Peeta? – Kérdőn néz rám, mire Én dühös leszek, és szegényre úgy mordulok rá, mintha az Ő hibája lenne. Pedig nem. Az enyém, és csakis az enyém.
- Katniss fellökött. – Effie, és Cinna segítenek felülni a padra,Haymitch pedig idegesen mordul rá Katnissre.
- Fellökted?! – A hangját felemeli, és elvörösödik a dühtől.
- A maga ötlete volt, ugye? Hogy hülyét csináljanak belőlem az egész ország előtt? – Kihúzok egy szilánkot a kezemből, és ránézek Katnissre.
- Ha engeded, hogy megszólaljak, az Én ötletem volt. – A következő pillanatban füllentek egyet, de nem tehetek mást, különben Katniss képes még Haymitchet is letámadni. – Haymitch csak segített kicsit kidolgozni. – Katniss még dühösebb lesz, és már megint kiabálni kezd.
- Na, persze milyen segítőkész! Legalább is veled. – Szavait nem hozzám, Haymitch-hez intézi, mire Ő csak annyit reagál:
- Te bolond vagy! Szerinted Peeta ártani akart neked?! Olyasvalamit kaptál tőle, amit egyedül soha nem tudtál volna elérni. – A szemeim tágra nyílnak, és nem csak a fájdalomtól, amit az üvegszilánkok kihúzogatása okoz. Meglepődöm Haymitch szavait hallva. Katnissnek van igaza, mégis engem véd.
- Gyengének tűntem miatta!- Hangját kicsit lejjebb veszi, amit mosollyal nyugtázok.
- Egy nagy fenét! Vonzóvá tett! Annyi romantika volt benned, mint egy darab kőben, amíg Peeta nem kürtölte világgá, hogy bejössz neki. És csak rólatok beszélnek majd. A Tizenkettedik körzet elátkozott szerelmeseiről. – A sokévnyi tapasztalat beszél belőle, tisztán látszik. Kezdek hinni neki, és jobb kedvem lesz. De Katniss kezdi elrontani.
- De mi nem vagyunk szerelmesek! – Erre idegesen felkapom a fejem, és csak annyit motyogok, halkan, hogy senki ne hallja, hogy „Beszélj a magad nevében.” Újra elönt a szomorúság, és megint sírni támad kedvem, de Haymitch tette kicsit ledöbbent.  Megfogja, és nekinyomja a falnak.
- Kit érdekel? Ez az egész csak egy nagy show. Csak az számít, hogy mit gondolnak rólad. Miután véget ért az interjúd, legfeljebb annyit tudtam volna mondani rólad, hogy elég helyes vagy, ami tegyük hozzá, már önmagában véve egy kisebbfajta csoda. Most viszont…. igazi szívtipró lett belőled. Mit gondolsz melyik Katniss Everdeen tud több támogatót szerezni?- Elgondolkodom… Ha az egész Viadal alatt el kell játszania, hogy imádjuk egymást, vajon menni fog neki? Én bármelyik pillanatban feláldoznám érte magam.. Meghalnék, csakhogy Ő haza juthasson. Nem érdekel más, csak Ő legyen boldog. Nekem annyi elég lenne, ha tudnám, Ő örök életéig biztonságban lesz a családjával. A szívemet elönti a forróság, mint legutóbb, csak most már nem pofozom meg magam. Már mosolyogva fogadom az érzést, mert nem tehetek ellene mást. Cinna feláll mellőlem, és odamegy Katnisshez. – Haymitchnek igaza van, Katniss.- Mosolyog, aztán Katniss átkarolja.
- Szólniuk kellett volna, hogy ne tűnjek tisztára hülyének.
- Nem, Katniss a reakciód tökéletes volt. Ha előre tudod, mi fog történni nem lett volna ilyen hiteles az egész. – mondja Portia. A boldog melengető pillanatok után, dühösen megszólalok.
- A fiúja miatt aggódik. – Kitépem az utolsó szilánk darabot a kezemből, és félrehajítom. Katniss is ideges lesz, az arca lángolni kezd. Még dühösen is gyönyörű, már megint mosolyogni kezdenék, aztán megrázom a fejem, és dühösebb leszek.
- Nincsen fiúm – Mondja.
- Na persze. De azt biztos, hogy kiszúrta volna, ha blöffölsz. Ráadásul te nem mondtad, hogy szeretsz engem. Akkor meg mit számít? – Dühös vagyok, mert tudom, sosem fogja azt mondani, hogy szeret. Én pedig ország-világ előtt elmondtam neki, és így reagált. De mit is vártam egy heves, csalódott szemű lánytól?! Katniss arca kicsit kisimul, és megszólal.
- Miután Peeta szerelmet vallott, úgy tűnt, én is hasonlóan érzek iránta? – Szavai nagyon fájnak. Már előre látom, ahogy Ő eljátssza, hogy szeret, Én pedig szánalmasan imádom. Nem tudom, mit tehetnék ez ellen, de egyelőre úgy tűnik semmit.
- Nekem igen. Nem mertél a kamerába nézni, lesütötted a szemed, és fülig vörösödtél. – Kétségeim vannak Portia szavai után. Ilyen jól tud reagálni nem várt helyzetekben, vagy esetleg, talán szeret egy kicsikét is?
- Ragyogó volt az alakításod drágaságom. Tolongani fognak a támogatók. – Haymitch szemében most már nem a düh, hanem a keserű elismerés fénye ég. Kajánul vigyorog, és bólogat fejével. Ezután nem várt dolog következik, Katniss bocsánatot kér.
- Bocs, hogy meglöktelek. – Nagyon megörülök ezeknek a szavaknak, nem is értem miért, de majdnem megint mosolyognék, amikor újra megrázom magam, és csak annyit mondok félvállról véve az egészet, hogy nem gond.
- Habár a szabályok tiltják az ilyesmit. – Folytatom mondandóm, kicsit feloldódva.
- Nagyon fáj a kezed? – Érdekli, hogy mi van velem.  Mondjuk ez várható, ha valakit megbántunk, érdeklődünk utána.
- Rendbe fog jönni. - Felrántom a vállam, mintha igazából nem is érdekelne. Aztán megjön a vacsora, de még vérzik a kezem, úgyhogy Portia elkísér az orvosi szobába. Útközben az utamba áll, összefonja a két kezét, és faggatni kezd.
- Mi volt ez az egész? – Kérdőn nézek rá, mintha nem is tudnám, miről beszél.
- Mi? – Portia néz rám, várva a választ.
- Tudod te azt nagyon jól. Honnan jött, ez az egész? Az interjún. Miért mondanád, hogy szereted Katnisst, ha nem lenne igaz?
- Miért kell nyaggatni? Tudod, hogy csak azért, hogy túléljük legalább pár napig. – Portia az egyetlen, aki mindig észreveszi, ha nem mondok igazat. Ezért nem is szeretek vele beszélgetni.
- Úgy is tudod, hogy nem hagylak békén addig, amíg egy rendes választ nem kapok.
- Jó. Rendben. – Lerogyok a földre, és elkezdek neki mesélni. Mindent. A kenyeres történettől kezdve, a Haymitch szobájában történő dolgokig, várom a lenéző tekintetét, azt, hogy kinevessen, de semmi ilyet nem tesz. Halkan végig hallgatja a történetem, sőt még le is kuporodik mellém idő közben, majd mikor végzem, nem mond semmit csak megölel, aztán felállunk, és mikor már az orvosi előtt állunk, még mondd valamit.
- Te szegény, kicsi fiúcska.. - Nem lekicsinylően beszél, inkább úgy, mint ahogy anyámnak kellett volna beszélnie velem. Szeretet teljesen. – Beleszerettél a lányba, de majd meglátod.. Lesz kiút! – Kacsint egyet, megölel, majd elmegy. Azt hiszem egészen megkedveltem Őt. Miután végeztek velem, újra a régi vagyok, és csatlakozom a többiekhez. Megnézzük az interjúk ismétlését, és Portia mellé ülök. Megölelem, majd átkarol, és így nézzük végig az egészet. Ezután mindenki elmegy aludni. Holnap lesz a „Nagy nap”, ezért semmit nem tudok aludni. Forgolódom, tiszta ideg vagyok, azt hiszem, mindjárt elhányom magam, amikor eszembe jut, hogy Portia azt mondta, ha ki akarjuk szellőztetni a fejünket mennyünk fel az emeletre. Elindulok, és felkeresem a tetőteret, kinyitom az ablakszerű ajtót, és felmászok. A kilátás gyönyörű. Portiának igaza volt. Innen látni az egész várost, sőt egész Panem-et. Gyönyörű az egész. Kicsit megnyugszom, és leülök törökülésben bámulni a tájat. Nem pörög az agyam. Teljesen kikapcsolok, és élvezem az utolsó „élet teljes” napomat. Behunyom a szemem, azt képzelem otthon vagyok, otthon sütögetek, és elképzelem, ahogy teljesen normálisan találkozom Katnissel. Bejön az üzletünkbe, vesz 2 kg kenyeret, zsemlét, meg egy kis sütit a húgának. Ezután elképzelem az egész életem vele, amikor hallom, hogy valaki jön fel. Nem zavartatom magam, fekszek tovább, és élvezem a friss szellőt, és álmodozom tovább. Majd kinyitom a szemem, mert az a valaki már feljött. Katniss az, rámosolygok.
- Ébren vagy? – Kérdezi, mire bólintok.
- Nem tudsz aludni?
- Nem. Csak forgolódom, és várom a csodát, de semmi. -  Félmosolyra húzódik a szám, majd lenézek a földre. –Nem akarom, hogy megváltoztassanak. - Kérdően néz, mire folytatom. – Olyan leszek, ami nem vagyok. Nem akarok csak egy bábfigura lenni a játékukban.
- Vagyis nem akarsz gyilkolni?
- Nem, vagyis majd muszáj lesz, de szeretném, ha megmutathatnám nekik, hogy nem birtokolhatnak. Ha már meg kell halnom legalább hű legyek magamhoz. Érted mire gondolok? – Bólint, majd újra megszólal. Lágy hangja szinte bejárja az egész testem.
- De Én nem gondolkodhatok így a családom miatt.. - Hangja keserűvé válik, amint a család szót kiejti.
- Tudom…- Ránézek, a szívem kalapálni kezd, és ideges leszek, ahányszor arra gondolok, hogy mi van, ha mi leszünk az utolsó túlélők. Kicsi rá ez esély, de ha még is.. Én nem tudnám Őt megölni. De vajon Ő.. megtudna engem? – Holnap találkozunk. - Ennyit tudok csak kinyögni, aztán vissza megyek a szobámba. bezárom az ajtót, és úgy ahogy vagyok, a mai kissé véres ruhámban lefekszem.

Első fejezet: Hatodik rész - Irigységből Szerelem? : Az interjúk

Sziasztok:) Ahogy ígértem meghoztam a 6. fejezetet. Az írás idők most már rekordokat döntögetnek, ugyan is ezt 2 óráig írtam:D Remélem tetszeni fog. Olvassátok szeretettel:)

Reggel korán kelek, hogy felkereshessem Haymitch-et. Felöltözök, összekócolom a hajamat, és miközben a tükröt bámulom, azon gondolkozom, hogy mi is változhatott az óta mióta eljöttem otthonról. Anyám vajon sír utánam? Vajon van olyan, aki vigasztalja? Vagy magába roskadva tölti az egész napot, egy halom zsebkendő mellett? Az is lehet, hogy még csak egyszer sem gondol rám. Bár otthon lehetnék... Lehet, hogy nem volt a legjobb, de legalább a szobámban csak lehunytam a szemem, és tudtam, biztonságban vagyok, itt viszont.. egyik sincs meg. Sem a nyugalom, sem a biztonság. Ugyanis hamarosan már az Arénában fogok menekülni, és nagy valószínűséggel embereket is ölök majd. Félrerakom minden gondolatom, és kimegyek az ebédlőbe, ahol még sehol senki, így úgy döntök, a szobájában keresem meg. Bekopogok, és mivel hallom morgását bemegyek, és meglepődve látom, hogy Haymitch nem alszik. Az ágya szélén ül, és kidülledt szemekkel nézi, az ablakot.
- Jó reggelt. – mondom, majd leülök az előtte lévő székbe.
- Mit akarsz? – Hangja goromba, de kérdésére a válaszomat még valójában Én sem tudom. Hirtelen bevillan a kép, ahogy oda dobom Katnissnek a kenyereket, és az, ahogy védelmezően megmenti húgát, és végül, a nyitóceremóniás jelenet. Belekényszerítettek minket a helyzetbe, de a többi igazi volt Katnisstől, a hevessége is, és az is, ahogy a húgát megvédte, védelmező karjaival ölelte. A szívemet melegség tölti el, azt hiszem, szeretet. Valami olyasmi, amit igazából anyám, vagy bármelyik családtagom iránt kéne éreznem, még az is lehet, hogy ennél is több. A következő pillanatban akkora pofont adok magamnak, hogy még Haymitch is oda fordul. Elkezd nevetni, mire Én idegesen felállok, és beszólok neki.
- Elegem van! Elegem van. – Még nagyobb nevetésben tör ki, mire Én ráordítok. – Azt akarom, hogy külön készítsen fel minket! – Kiviharzok a szobájából, át a saját szobámba, bevágom magam mögött az ajtót, és nem gondolkozom, csak idegesen járkálok a szobában, és mivel még mindig korán van, kicsit rendbe rakom magam. Bemegyek a fürdőbe, beállok a tus alá, és a legerősebb fokozaton hideg vizet engedek magamra, amíg le nem nyugszom, és átgondolom a dolgokat. „ Nem szeretheted Őt. Ő az ellenséged. Bármennyire is fáj, ez van. Érted?! Ez van!” Belenézek a tükörbe, majd összerogyok, és csak fekszem a földön, mint egy rongybaba. Aztán felállok, és elkezdek utasításokat adni magamnak. „ Most szépen összeszeded magad, megmosod még egyszer az arcod, áthúzod a ruhád, és visszamész Haymitch-hez, aki felkészít az interjúkra.” Mindent ugyanúgy csinálok, ahogy magamnak mondtam, már ott állok Haymitch ajtója előtt, benyitok, de sehol senki.
- Haymitch? – Üvöltöm hangosan. – Itt van?
- Áh, szóval megjöttél. Csodás. – Mondja, miközben kijön a fürdőből. – Már vártalak. Akkor kezdhetjük? – Bólintok, aztán elkezd magyarázni.
- Nos, sokan felfigyeltek rátok a nyitóceremónián. Ez maradjon is így. Szükségetek van a támogatókra, és párat már sikerült szereznetek.. De ahhoz, hogy ez a duplájára nőjön, meg kell győznöd Őket, hogy van benned harciasság, de leginkább rokonszenves próbálj lenni, és vicces. – Bólintok, várom a többi instrukciót, de semmi. Kérdőn nézek rá, de Ő csak rázza a fejét. – Neked ennyi elég lesz. Okos fiú vagy, a többit ki tudod találni magadtól is. – Kajánul mosolyog, amit nem jó jelnek veszek, de aztán kizavar a szobájából, és a felkészítő csapat éppen ekkor érkezik, és akkor esik le, hogy mennyi az idő amikor Portia mutogat az órájára, hogy mennünk kell. Katniss-el a lift előtt találkozunk. Megint gyönyörű, és a ruhája most is káprázatos.. Kinyílik az ajtó, és mindenkit sorba állítanak, hogy könnyedén felmehessünk a színpadra. Beállok utolsónak, mert most is a lányok fogják kezdeni. Mindenkit végig várni borzalom lesz.
Haymitch odajön hozzánk, és ad egy utolsó tanácsot az interjúk előtt:
- Ne felejtsétek el, hogy egy boldog páros vagytok. Viselkedjetek ennek megfelelően. – Nem értem miért mondja ezt, mert végül is miért ne lennénk „boldogak”? Valahogy meg kell győzni a közönséget..  Ceasar Flickermann fog meginterjúvolni. Már nagyon régóta Ő vezeti a műsort, de a kinézete soha nem változik.  Minden interjúra 3 perc van, dudaszóval jelzik, ha az idő lejárt. Az első körzetes lány kezdi. Kihívó ruhája, mindenképp magára vonja mindenki figyelmét. Szőke haja, zöld szeme mellett az arany tökéletesen néz ki. Mindenki játszik valami jellegzetes karakterre, amiről az emberek felismerhetik.. Még Én is. Van, aki gyilkoló gépnek adja be magát, és olyan is aki ravaszságát próbálja kimutatni. ..  Katniss következik, úgyhogy már csak egyedül állok a pár órája még méteres sorban. Nem figyelek Katniss interjújára, magamat készítem fel, próbálok kitalálni magamnak kérdéseket, és azokra válaszolgatok, vigyorgok pár sort, aztán Én jövök. Katniss után nagy tapsvihar érkezik, úgyhogy mikor Én bemegyek, egy jó darabig nem tudunk mit mondani. Aztán Caesar elkezd viccelődni, és követem a példáját, jól elbeszélgetünk, a közönség is nevetgél, és néha még be is kiabálnak valamit. Kezdek belelendülni, és elmesélem, az egyik reggel történt esetet.
- Az egyik reggel nem tudtam irányítani a zuhanyzóban lévő gombokat, és véletlenül megnyomtam majdnem mindegyiket, köztük a rózsásat is.  Mondja, Caesar, még mindig rózsaillatom van? – A tömeg felnevet, mi pedig szagolgatni kezdjük egymást, mire a tömeg még nagyobb nevetésben tör ki, aztán Caesar átveszi a komolyabb arcát.
- És mondd csak.. Van otthon barátnőd? – Meghökkenek a kérdéstől, aztán mikor rájövök, hogy az arcom kétségbeesett, próbálom meggyőzőre „formálni”, és lenézek a földre, aztán tekintetem vissza viszem Caesar-ra. Válaszul csak megrázom a fejem, de tovább faggat.
- Egy ilyen jó vágású srácnak? Biztos van egy különleges lány. Gyerünk, áruld el a nevét! – A hasam görcsbe rándul, a szívem kalapál, nem tudom, mit tegyek. Aztán eszembe jutnak Haymitch szavai. „Neked ennyi elég lesz. Okos fiú vagy, a többit ki tudod találni magadtól is.” Mély gondolkodásom után a síri csöndre eszmélek. Sóhajtok egyet, és nekivágok ennek az egész lavinának.
- Na jó, tényleg van egy lány.. Bele vagyok zúgva, mióta az eszemet tudom. De szerintem Ő a létezésemről sem tudott az aratás napjáig. – Kicsit túlzok, de a lényeg igaz.
- Mással jár?
- Nem tudom, sok srácnak bejön még. –Caesar bíztatni kezd.
- Megmondom, mit kell csinálnod. Megnyered a Viadalt, és szépen hazamész. Kizárt, hogy ezután kikosarazna, igazam van? – Kérdezi mosolyogva.
- A győzelem rajtam nem segítene.. – Egyre gyorsabban ver a szívem, mintha ki akarna esni, de Caesar tovább faggat.
- És mégis miért nem? – Meglepődött, és zavart is lett az előző szavaim után. Majdnem összeesek a széken, még magamnak is fáj az igazság. Úgy érzem a fejem tiszta vörös, szinte már lángban ég.
- Mert… mert… mert együtt jöttünk a Viadalra. – A közönség üvölteni kezd, az idő végét pedig a dudaszó jelzi. Caesar elköszön tőlem, majd vissza megyek a helyemre. „ Mit tettem..?” Gondolom magamban. Gombóc nő a torkomban, de valahogy sehogy nem sikerül lenyelnem, a szívem még nagyobbakat verdes, azt hiszem mindjárt elájulok, úgyhogy inkább vissza indulok az emeletre.

Első fejezet: Ötödik rész - Elragadó hevesség

 Sziasztok..:) Kedd van, és ahogy ígértem meghoztam az 5. fejezetet. Sokat dolgoztam rajta, igaz azért is mert megszakításokkal írtam, de még így is ez a legtovább íródott fejezet. Azt terveztem, ebben már benne lesznek az interjúk is, csak már nem volt rá elég időm, úgyhogy az majd csak holnap jön!:/ :) Olvassátok szeretettel, aztán véleményezzetek:3

Reggel álmosan ébredtem, ugyanis megint nem aludtam semmit. Felöltözöm, és kimegyek a szobából, az utam egyenesen az ebédlőbe veszem, mert tegnap este megbeszéltük, hogy ott fogunk találkozni. Nagy meglepetésemre még senki sehol, úgy hogy biccentek a fejemmel az egyik Avox-nak, és leülök az asztalhoz, aztán sorban mindenki megérkezik. Először Katniss, aztán Effie, és legvégül Haymitch. A hosszú csend után Haymitch szólal meg:
- Ne felejtsétek el,hogy most kell megmutatnotok mit tudtok! Eszerint fognak pontozni titeket, és ezután ítéli meg mindenki, hogy szövetségbe akar-e lépni veletek. – Ha eddig még nem lett volna bennem elég félelem, most a duplájára nőtt. Oda megyünk a lifthez, és Én egyre inkább csak azt hajtom magamban: „Nem lesz semmi gond, a legjobb formád fogod hozni!” Bíztatom még pár szóval magam, aztán már le is érünk. Először a lányok mennek ki, aztán a fiúk, és mivel mi a 12. körzetből jöttünk, utolsónak maradok bent. Katniss-t szólítják, már az ajtóban van, mikor megfordul, és annyit mondd:
- Ne felejtsd el Haymitch szavait. Mutasd meg mekkora súlyokat tudsz emelgetni. - Szája mosolyra húzódik, aztán kimegy. Kezdek aggódni, mert legalább 20 percet bent töltött már, aztán behívnak. A Játékmesterek nem is figyelnek rám, iszogatnak, nevetnek, és esznek. Elgondolkodom, aztán eszembe jut. Ez az Én pillanatom, ezen múlik az életem, ezek meg nem figyelnek rám?! Ideges leszek, összeszorul a gyomrom, és köhögök egyet, megköszörülöm a torkom, hátha felfigyelnek rám. Bejött a dolog, mindegyik rám nézett, úgyhogy elmondtam melyik körzetből jöttem, és oda mentem a vasgolyókhoz, felemeltem egyet, és eldobtam. Megtapsoltak, aztán az egyikük szólt, hogy mehetek. Vegyes érzelmekkel léptem a lifthez, megnyomtam a gombot, és felmentem. Az asztalnál már ott ült Haymitch, Effie, és Katniss is, aki csendben ült a székén, maga elé bámulva. Meghozzák az ebédet,aztán Haymitch megszólal:
- Rendben van, térjünk a lényegre. Meséljétek el milyen pocsékul teljesítettetek. – Goromba hangjában van még valami remény féle, de csak nagyon kicsit érezteti, nehogy bárki is rájöjjön, hogy titkon szeretné, ha jól teljesítettünk volna. Én kezdek beszélni, mindenki hallgat, és miután befejezem, sem dicséretet, sem egy kedves szót nem kapok, ami azért egy kicsit fáj. Haymitch Katniss felé fordulva várja a beszámolót, de Katniss csak annyit mondd:
- Rálőttem íjjal a Játékmesterekre. – Mindenki döbbenten mered Katniss-re, csak Én nem. Valahogy Tőle ez nem lep meg, Effie-t viszont annál inkább.
- Micsoda?! – Hangjában rémület van, Katniss pedig csak előremeredten elmondja mit is tett.
- Kilőttem rájuk egy nyilat. Igazából nem is rájuk lőttem. Csak feléjük. Ugyanúgy viselkedtek velem is, mint Peetával. Csak lőttem a nyilakat, Ők meg tudomást sem vettek rólam ,aztán elvesztettem a fejemet, és kilőttem a nyilat,ami kilőtte az almát a malac pofájából.  -  Miért van az, hogy bármit teszek, ez a lány felül tudja múlni? nekem is ezt kellett volna tennem.. De lássuk be, bennem nincs annyi mersz, mint Katniss-ben, és annyi harag sem.
- És mit szóltak hozzá? – Cinna aggódó hangjából ítélve, rájövök, igazából senki nem dühös rá. Csak meglepődtek, de ennyi. Ilyet tesz, de még sem kap semmi büntetést.. Illetve, majd még meglátjuk, hány pontos kap, de egy biztos: többet, mint Én.
- Semmit. Pontosabban nem tudom. Fogtam magam, és kisétáltam a teremből. – Hangja már szinte büszke. Hihetetlen ez a lány! Még ezek után is az Ő pártját fogja mindenki, mikor Én jól teljesítettem, és még csak annyit sem mondtak, hogy hű, vagy ha.
- Anélkül, hogy engedélyt kaptál volna a távozásra? – Effie már zihál, alig kap levegőt.
- Nos, akkor erről ennyit. – Haymitch mosolyog, de aztán lehervad az arcáról a mosoly, és megvajazza a zsemléjét.
- Mit gondol, le fognak csukni? – Katniss aztán nem vacakol. Még egy ilyen kérdést is képes halál nyugodtan feltenni.
- Kizárt. Ebben a szakaszban már nehéz lenne másik résztvevőt keríteni.- Kezdi a magyarázatot Haymitch.
- És mi lesz a családommal? – A család szó kiejtésénél már látom a fájdalmat a szemében, de csak átcsillan rajta, és már el is tűnik. – Meg fogják büntetni Őket?
- Nem hinném. Nem lenne sok értelme. Ahhoz ugyanis fel kéne fedniük a Kiképzőközpontban történteket, hogy Panem lakossága tudja, miből kell okulnia. Az embereknek meg kellene tudniuk, hogy mit csináltál. Valószínűbb, hogy inkább az arénában fogják pokollá tenni az életed. – Katniss megnyugszik, valószínűleg azért, mert most már legalább családját biztonságban tudhatja.  – Na, és milyen képet vágtak? – A hangulat már sokkal oldottabb, még a történtek után is. Pár perc gondolkozás után rájövök: irigylem Őt. Irigylem a szerető családja miatt, akihez ha megnyeri, van esélye visszamenni. És irigylem amiatt is,hogy mindent olyan spontán csinál,aztán még is megússza. Annyira nem igazság ez az egész.  Katniss válaszol, aztán a további percek jó hangulatban telnek el. Aztán szóba kerül a pontozás.
- Biztos csúnyán le fognak pontozni. – Mondja Katniss.
- Csak az számít, ha magas pontszámot érsz el, a többivel senki nem foglalkozik. – Portia szavai után eszembe jut, milyen szerencsétlenül dobáltam azokat a nehéz súlyokat a pályán, és megszólalok.
- Remélem, az emberek is így értelmezik majd a dolgot, amikor meglátják, hogy négy pontot kaptam. Már ha adnak annyit egyáltalán. De most komolyan, el tudtok képzelni kevésbé hatásos dolgot annál, hogy valaki felkap egy nehéz labdát, és elhajítja pár méterre?- Át fut az agyamon az egyik kínos jelenet, és megosztom velük. – Ráadásul az egyiket majdnem sikerült a lábamra ejtenem. – Katniss rám mosolyog, aztán az ebéd végéig nem szólalunk meg. Miután végeztünk átmegyünk a társalgóba, és bekapcsoljuk a tévét. A hivatásosak 8, és 10 pontokat, a többiek 5-öt kapnak. Az egyik 11. körzeti kislánynak 7 pontot adnak, a fiút mutatják a 11. körzetből, aztán mi jövünk. Katnissel kezdik, 11 pont. Effie felsikolt, a többiek, pedig kezet fognak vele, megölelik. Jellemző, hogy sikerült a legmagasabb pontszámot elérnie. Megint egy jó történés az életében, amiért irigyelhetem. Haymitch mosolyogva szólal meg.
- Biztos csípték, hogy ilyen kis heves vagy. -  Mindenki arcára mosoly húzódik aztán Cinna elkiáltja magát:
- Katniss, a lány aki lángra lobbant! – Visongatva ujjonganak, csak Én ülök a helyemen, és bámulom a fejem melletti 8-ast. Katniss 11-et kapott arra, hogy majdnem lelőtte Őket, micsoda elragadó hevesség.

Első fejezet: Negyedik rész - Kiképzések

Sziasztok!:) A 3. fejezetre kaptam hideg-meleg véleményt, amit egyáltalán nem bánok, sőt köszönöm!:) Próbáltam most könyv hűbb lenni, remélem ez észrevehető lesz, és tetszeni fog, de ha nem akkor a negatívtat is kíváncsian várom!:) Ezen a részen még többet dolgoztam, remélem tetszeni fog:) Ja, és egy közérdekű közlemény!:D A hétvégére sok dolgom, és tanulnivalóm lesz, és hétfőn sok órám lesz,meg a tanulás sem maradhat el, úgyhogy az 5. fejezetet sajnos csak kedden fogom tudni hozni. Jó olvasást nektek:)

Nem aludtam jól. Szinte egész éjjel forgolódtam, és mikor végre sikerült elaludnom, akkor is szörnyű rémálmok kísértettek. Apám utolsó szavai egybe csengtek anyáéval, és amint ennek vége lett, még rosszabb jött. Mindkettőjüket elkapták a békeőrök és meggyilkolták Őket. Felkelek, és lezuhanyozom.  A meleg víztől egy pillanatig kiráz a hideg, de aztán megszokom. Amint kijövök a tus alól megtörölközöm, felhúzom a ruhámat amit már előző este oda készítettek, belenézek a tükörbe, és összekócolom a hajam, hogy kicsit vissza térjen az eredeti állása, olyanba amilyenbe mindig is hordtam. Honvágyam van, hiányzik anyám megszokott ordítozása, és az, hogy újra megölelhessem. Legszívesebben visszapörgetném az időt, hogy anyámmal soha ne veszekedjek, és végig olyan jó kapcsolatunk legyen, mint az utolsó pár percünkben. Miközben ezen gondolkozok Effie bejön a  szobába és így szól:
- De jó, hogy már fent vagy! Nyomás kifelé, Haymitch már vár téged, Katniss is kint van. – Nem néz rám, csak elhúzza a függönyt, aztán kimegy a szobából, és Én utána megyek.  Az étkezőben Haymitch és Katniss várnak rám, ahogy Effie is mondta. Leülök az asztalhoz, és Haymitch már bele is kezd mondókájába.
- Nos, akkor térjünk a tárgyra. – Komoly arca van, olyan amilyen még sosem volt. Eddig amikor láttuk, mindig be volt rúgva, és haja is kócos volt, most viszont mintha kicserélték volna. – A kiképzés. Először is, ha akarjátok, külön-külön készítelek fel benneteket. Döntsetek, lehetőleg most, ha kérhetem. – Kérdően nézek Katnissre, mert nekem tulajdonképpen teljesen mindegy az egész. És valószínűleg neki is, mert a következőt kérdezi:
- Miért kellene külön készülnünk? – Haymitch megforgatja a szemét, majd válaszol.
- Talán, mert lenne valami trükköd amit nem akarsz, hogy megtudjon. Na, akkor mi a döntés? – Katniss rámnéz, mire megszólalok.
- Nekem olyanok nincsenek. Azt pedig már tudom, hogy Katniss mihez ért, tehát felőlem mehet együtt. - Mondom, mire Haymitch ránéz Katnissre, és a végszóra vár.
- Együtt készítsen fel minket. – Katniss tekintete elszánt, míg az enyém, csak annyit sugároz, hogy félek.
- Rendben van, nos, akkor Peeta most te jössz. Mihez is értesz? – Kérdezi, mire Én lesütöm a szemem, és elgondolkodom.
- Valójában nem értek semmihez. Illetve, tudok kenyeret sütni, ha ez számít. – Katniss dühösen néz rám, majd egyre hangosabban kezd el beszélni.
- Ez nem igaz! Egyszer láttam, ahogy egy több kilós liszteszsákot felkap, és simán cipeli. –Szavait nem is inkább hozzám, hanem Haymitch-hez intézi. Begurulok, és Én is üvöltözni kezdek.
- Persze, mert az aréna majd tuti tele lesz lisztes zsákokkal! Ne légy nevetséges Katniss. Te is, és Én is tudom, hogy úgy sem lesz semmi esélyem. – De Katniss nem tágít, és rám nem figyelve beszél tovább Haymitchez.
- Birkózni is tud! – Most már végleg elegem lesz az egészből, és még hangosabban kezdek el beszélni.
- Persze, mert azzal is megyek valamire, igaz?! Láttad valaha, hogy a viadalon bárki is halálra birkózza az ellenfelét? – Meg sem várom a válaszát, idegesen válaszolok magamnak. – Nem! Soha nincs ilyen! És tudod mit mondott anyám, mikor elköszönt tőlem? Hogy ebben az évben nyerjen valaki a 12. körzetből! De szerinted rám gondolt?! Nem! Rád! – Amint ezt kimondom, megbánom, mert rám jön a sírógörcs. Nem lenne méltó sírnom, főleg, mert fiú vagyok, de amint ezt itt,és most kimondtam, úgy érzem rám szakad az ég. Még soha nem mondtam el ezt senkinek, csak magamban tudtam. Most pedig üvöltözve bújtam ki magamból.
- Biztos rád gondolt! – Mondja, de már nem érnek semmit a szavai.
- Nem vagyok éhes, köszönöm. – Mondom, pedig még csak enni sem ettem még semmit. Beviharzok a szobámba, bevágom magam után az ajtót, és összegömbölyödve az ágyamon próbálom vissza szorítani a kifelé igyekvő könnyeket, és eszembe jutnak  a percek, amikor apám az utolsó szavait intézte hozzám. Ideges leszek, amiért itt hagyott ebben a csúnya világban, és még csak meg sem próbált magával vinni. A következő –szerintem- másfél órára már nem emlékszem, valószínűleg elaludtam, de amint felkelek, látom ,hogy már reggel van, és az a másfél óra, mégsem annyi volt. Kikászálódom az ágyból, letusolok, aztán felöltözve kimegyek a szobából, már mindenki a nappaliban van, mert hamarosan indulnunk kell a Kiképzőközpontba. Semmi kedvem bájologni a többiekkel, a tegnap történtek után ezért csak gyorsan elhadarok egy „ Jó reggeltet” aztán leülök a kanapéra, és Effie elénk áll.
- Nagyszerű. Na, szóval most, hogy mind itt vagyunk indulhatunk? – Effie csillogó szemmel néz ránk, de Haymitch elveszi  a kedvét, és közli vele,hogy csak mi megyünk. Beszállunk a liftbe, ami fénysebességgel száguld lefelé, de Katnissnek még így is van ideje hozzám szólni.
- Figyelj, Én…sajnálom a tegnapit. – Meglepődöm, de csak annyit válaszolok, hogy „ Mindegy, felejtsük el.” Kilépünk a liftből, és meglepődve látjuk, hogy már mindenki megérkezett. Körbe állunk, és egy nő, akinek mint később kiderült Atala a neve, magyarázni kezdi a szabályokat. Miután végez, mindenki szétszéled, és megkérdezem Katnisst mivel szeretni kezdeni.
- Mi lenne, ha kötélhurkolással kezdenénk? – kérdezi, mire bólintok. Oda megyünk az asztalhoz, és Katniss elkezd gyakorolni, de mivel nem nagyon megy neki, a kiképző mutat pár egyszerűbbet is,amiket már Én is kipróbálok. Ezután átmegyünk az álcázást gyakorló részre, aminek Én kifejezetten örülök, és gyorsan alkotni kezdek, mire Katniss elképedten néz, és nevetni kezdek.
- Én csinálom a tortákat. – Mondom, még mindig nagyokat nevetve. – Mármint, otthon, a pékségünkben. – Katniss röhögve válaszol.
- Nagyon kis cuki, de ugye tudod,hogy ezzel senkit nem tudsz megölni? – Elkomolyodva nézek rá, aztán válaszolok, kissé oldottabb hangulatban.
- Ne fölényeskedj! Nem tudhatod mi vár az arénában! Mi van, ha mondjuk egy hatalmas torta lesz? – Nevetni kezdünk, aztán tovább megyünk a következő állomásra. Mikor már  mindent végig jártunk vissza megyünk a lakosztályunkba, és vacsora közben hosszú mesélésbe kezdünk,mert Effie és Haymitch mindent tudni szeretnének. Effie elmondja, hogy holnap is nagy nap vár ránk, mert megnéznek minket a játékmesterek, és a főjátékmester is jelen lesz. Meg kell mutatnunk amit tudunk, és pontot kapunk rá. Elköszönünk, aztán mindenki lefekszik aludni.